Part 18

Hi! :)
Ez a rész elég eseménydús, ahol nosztalgiázhatunk egy kicsit és persze nem maradhat el a nagy csattanó se...

18.

 

Közeledik Cortez 20. születésnapja. Nagyon izgulok, hogy sikerüljön a beosztását úgy igazítania, hogy itthon lehessen, mert meglepetést készítettem elő neki!
Sokáig töprengtem, mivel tehetném emlékezetessé számára ezt a kerek évfordulót. Amikor megfogant bennem az ötlet, nem tartottam megvalósíthatónak, aztán rájöttem, hogy először Kingával kell beszélnem. Felhívtam, elmondtam neki a tervemet. Először csak hümmögött, majd amikor megértette a dolog minden jelentőségét, felvillanyozódott, és vállalta, hogy mindenkivel beszél.
A tervem a következő volt: mivel Ricsi és Cortez néhány hét különbséggel töltik be a 20-at, gondoltam, mi lenne, ha együtt ünnepelnénk őket. Aztán az is eszembe jutott, hogy milyen klassz lenne, ha mindenki együtt lehetne. És már nem volt megállás… ☺

 Persze anyuék segítségét kellett kérnem az ügyben, mármint anyagi értelemben. :( A hazautazás költségeit már nem tudnám kifizetni.

 Rengeteget telefonáltunk, szervezkedtünk, intézkedtünk, de végre úgy néz ki, sikerült összehozni a dolgot! Sajnos nem pont a szülinapjára, néhány nappal hamarabb, de nem is az a lényeg! Ricsi és Cortez a legjobb barátok, milyen jó lesz, hogy együtt ünnepelhetik a születésnapjukat! ☺

 Cortez kért három nap szabadságot. Megígérték neki, remélem úgy is lesz. Igaz, így a szülinapján szinte biztos, hogy dolgozni fog, de nem baj. Ő egyébként csak annyit tud, hogy hazamegyünk pár napra, semmi mást.
Virág teljes extázisban van, néha már attól félek, kikotyogja Ricsinek a dolgot. Nem győzöm csitítani, nyugtatgatni.
És a végén sikerült úgy szervezni a dolgot, hogy Macu is otthon lesz!!! Szuper, erről álmodni sem mertünk, de Dave beszélt vele, és semmiképp nem akart kimaradni a buliból, inkább néhány héttel előrehozta a hazautazását.
Nekem van még egy személyes ajándékom is, amire ha csak rágondolok, rákvörös lesz a fejem, de eltökélt vagyok. Soha nem hittem volna, hogy én, ÉN! képes lehetek ilyesmire, de szeretnék neki valami igazán különlegeset adni. Legalábbis tőlem mindenképpen az! Már a beszerzése is zavarba ejtett, szerencsére Justine eljött velem vásárolni, így ha nehezen is, de sikerült megtalálnom a tökéletes darabot. ☺

 Annyira, de annyira jól sikerült ez a hétvége, hogy el sem tudom mondani.
A szüleim jöttek ki elénk a reptérre, aztán mindannyian Cortezékhez mentünk, és náluk ebédeltünk. Nagyon jó hangulatban telt az idő, sokat nevettünk. Délután hazamentem anyuékkal, és rögtön telefonálgatni kezdtem. Hívtam Virágot, Kingát, és mindketten megnyugtattak, hogy minden oké, minden a terv szerint halad.
Este Cortez átjött, és nálunk aludt.☺

 Szombaton sokáig heverésztünk. Majdnem dél volt, mire összeszedtük magunkat. Öltözködés közben megkérdeztem tőle, mit tervezett aznapra.
- Ricsi telefonált, hogy ők is itthon vannak, és Zsolti hívta, hogy találkozzunk náluk. - mondta.
- Ó, ez remek lenne, - feleltem - ott mindig jól éreztük magunkat. Legalább nosztalgiázunk kicsit. Hányra megyünk át?
- Hát, szerintem hét körül, neked jó lesz? - kérdezte, én pedig vállat vonva bólintottam.
- Persze, nekem mindegy mikor megyünk, az a fontos, hogy találkozunk velük.

 A nap hátralévő részét anyuékkal töltöttük.
Estefelé készülődni kezdtünk. Amíg Cortez kiment a fürdőszobába, gyorsan felhívtam Virágot, és egyeztettük az indulást. Rettenetesen izgultam, hogy összejöjjön, és végül sikerült!
Elsétáltunk Zsoltiék házáig, és már messziről láttuk, hogy Virágék is pont jönnek. A kapu előtt megvártuk őket, és együtt mentünk be.
A ház teljesen sötét volt. Ahogy beléptünk, Ricsi halkan káromkodott, és a villanykapcsolót keresgélte, amikor hirtelen fény öntötte el a szobát.
- Meglepetés! - ordították a jelenlévők, Cortez és Ricsi pedig döbbenten álltak. Az arcukon meglepődés, öröm, hitetlenség, csodálkozás váltakozott.
Mindenki ott volt: Andris, Robi, Zsolti, Kinga, Dave, Zsák Flórával, Gábor Katával, Karcsi, Macu, Peti a barátnőjével.
- Boldog Születésnapot mindkettőtöknek! - kiáltottuk egyszerre, és Zsák egy gyönyörű tortát tartott a kezében: egy 20-ast formált, rajta húsz-húsz gyertyával.
Ricsi felénk fordult, és csodálkozva nézett ránk.
- Ti tudtátok? - kérdezte még mindig döbbenten.
- Ühüm, persze, - bólogatott Virág könnyes szemmel - Reni ötlete volt az egész, mi pedig megszerveztük Kingával.
Cortez csak nézett rám, aztán odajött hozzám, és megölelt.
- Köszönöm, - súgta a fülembe - ez igazán…

 Nem tudta befejezni, mert a többiek elrángatták, azt követelve, hogy fújják el a gyertyákat, és kívánjanak.
A két rocker már alig bírt magával, mindenképpen a tortát akarták tönkretenni, arra hivatkozva, hogy ez már hagyomány.☺

 Miközben mindenki a tortát tömte magába (hú, de finom volt), Zsolti megállt középen, és teli szájjal ordítani kezdett.
- Ha megettétek, menjünk a garázsba, és zenéljünk! Mit szóltok hozzá? - csapott Ricsi és Cortez vállára.
- Sajnos nincs itt a gitár… - kezdte Ricsi a fejét rázva, de Zsolti közbevágott.
- Szerinted nem gondoltunk erre is? Mindkettőtöké itt van, ezt is megszerveztük.
Cortez és Ricsi hitetlenkedve néztek ránk, aztán elnevették magukat.
- Hát ezt igazán klasszul összehoztátok. - bólogattak elismerően.
Levonultunk a garázsba, ahol Ricsi és Cortez behangolták a gitárjaikat, én pedig odamentem Kingához.
- Nem tudom, hogyan köszönjem meg, csodálatosan megszervezted ezt az egészet. Igazán hálás vagyok neked.
- Renáta, - nézett a szemembe - erre semmi szükség. Te vagy az, aki… - itt elhallgatott, és megrázta a fejét. Szívesen. Ennyi. - mondta csendesen.

 Leültünk a szakadozott kanapéra, a többiek meg körénk telepedtek. A három fiú játszani kezdett, és nekem összeszorult a szívem. Hányszor hallgattam őket reménykedve, hányszor mentem el innen elkeseredve. Aztán felemeltem a fejem: ez már a múlt, most gyönyörű az életem, - gondoltam - és boldogan hallgattam őket.
Mindenkivel sikerült váltanom pár szót, Peti bemutatta a barátnőjét, nagyon szimpatikus, csendes lány.
Istenien sikerült az este, minden tökéletesen alakult. Mi, lányok félrehúzódva beszélgettünk, a fiúk csocsóztak, zenéltek. Kinga - Leverek mindenkit! - felkiáltással néha beszállt a csocsóba, Dave és Macu boldogan pusmogtak az „irodában”, Karcsit szokás szerint pohártartónak, küldöncnek használta Zsolti… szóval pont olyan volt, mint annak idején.
Hajnal kettőre mindenki kész volt. Lassan elköszöntünk, sokáig szorongattuk egymást, aztán végül szétoszoltunk.
Na, én ekkor kezdtem el igazán izgulni. A torkom összeszűkült, alig bírtam nyelni. Hazafelé sétálva szorosan öleltük egymást. Hazaérve Cortez ment először a fürdőszobába, és pedig suttyomban elővettem a meglepetésemet.
Amikor végzett, én is elmentem zuhanyozni, aztán… aztán felvettem az ajándékát.☺

 Egy gyönyörű, vörös-fekete csipkés selyemcsodát, ami zsinóros míderből, hozzáillő bugyiból és harisnyatartóból, fekete harisnyából állt.
Egyszer életemben szerettem volna igazán dögös és szexi lenni. Neki, természetesen, kizárólag neki. Hogy elálljon a szava, hogy lássa ezt az oldalamat is, amiről én magam sem tudtam eddig, de ami meg akarta mutatni magát.
Sokáig szöszmötöltem, nem mertem kimenni hozzá. Végül erőt vettem magamon, és visszamentem a szobámba. Cortez az ágyban ült. Én megálltam az ajtóban, és lazán nekitámaszkodtam az ajtófélfának. Úgy éreztem, nem tart meg a lábam, a fejem rákvörös volt, a kezem reszketett, szóval, csak hoztam a formámat.☺

 Cortez néhány pillanatig észre sem vette, hogy ott vagyok. Mikor felnézett, elakadt a lélegzete. Hatalmas szemekkel nézett végig rajtam, a testemen, le-fel. A tekintete mohó volt, a szeme csillogott. A szája elnyílt, aztán finoman végignyalta az ajkát. Felállt, és odalépett hozzám.
A szám annyira kiszáradt, hogy alig bírtam megszólalni.
- Boldog születésnapot, szerelmem! - suttogtam, ő pedig hirtelen szorosan magához rántott.
- Annyira gyönyörű vagy. - mondta rekedten, és forró lélegzete csiklandozta a bőrömet.
Libabőrös lettem a hangjától, az érintésétől. Magához ölelve odahúzott az ágyhoz, és közben csókolni kezdte a nyakamat. Hangosan zihálva vette a levegőt, miközben óvatosan elkezdte kibontogatni a fűzőt. Teljesen átengedtem neki magamat, szinte azt sem tudtam, mi történik velem. Annyira elvarázsolt az ő izgalma, annyira jó volt átadni magam az érzéseknek!
Talán még soha olyan jó nem volt még egyikünknek sem, mint azon az éjszakán. Egy biztos, sokáig nem fogjuk elfelejteni. ☺☺☺

 Másnap arra ébredtem, hogy felkönyökölve engem néz. Bár éreztem, hogy elvörösödöm, álltam a tekintetét. Sokáig néztük egymást, aztán mindketten elmosolyodtunk, és megcsókoltuk egymást.
Lementünk a földszintre, ahol már ott voltak a nagyszülei is. Mindenki mosolyogva nézett minket, mi pedig zavartan kapkodtuk a fejünket. Ne már!
Ebéd után Cortez hazament a nagyszüleivel, én pedig anyuékkal maradtam.
Este mindannyian kikísértek minket a repülőtérre, és ott búcsúztunk el tőlük.

GT