Top könyvek! :)

Hi people! :)
Hoztam két olyan könyvet amit egyszerűen muszáj elolvasnotok :D

1. Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (2012)

 

 Ez a könyv eszméletesen jó! Kimerem jelenteni, hogy ez a kedvenc könyvem, pedig nekem soha nem volt olyan. Az elején azt hittem, hogy ez valami sablon story, de nem az! Sőt, rengeteg meglepő fordulat van benne :D

 

 Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik.
A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.
Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.
Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel…
Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?

A könyvnek lesz folytatása, mivel ez egy trilógia és persze, hogy a legjobb résznél van vége :/

Letöltés: kérjétek tőlem comment-ben mert nincs meg az interneten :) persze e-mail címmel együtt :) 

 

 

 2. Nicole Williams: Zuhanás (2014)

 

 Ezt a könyvet csak most kezdtem olvasni, de rengetegen kértétek tőlem, nagyon híres és eddig akit kérdeztem csak jót mondott róla úgy, hogy rossz nem lehet :D 

 

 Lucy nem éppen arról álmodott, hogy új iskolában kezdje az utolsó évet. Arról pedig pláne nem, hogy a gimi rosszfiúja, Jude Ryder leribancozza az első napon. De csak a céljára összpontosít. Balerina szeretne lenni, s nem hagyja, hogy bármi az útjába álljon ennek megvalósításakor. Egészen addig, amíg újra Jude-ba nem botlik.
Jude-nak priusza van – igazi priusza – ami hosszabb, mint egy végzős záró dolgozat, és hangulatingadozása, ami kellemes társaságból hirtelen veszélyessé változtatja. A nevét isten tudja, hány lány sóhajtotta, kiabálta és átkozta. Olyan, mint egy halálos betegség, amit arra teremtettek, hogy tönkretegye a Lucy-féle lányok életét. És ezt el is mondja neki. De míg a pletykák féktelenül terjednek, és jó hírnevek tipródnak a sárba, Lucy nem figyel Jude figyelmeztető szavára. Tragédia készülődik?

Ez is egy trilógia (Zuhanás trilógia) :)

Letöltés: mivel nincs meg az interneten, ezért akinek kell az írja le az e-mail címét comment-ben és elküldöm neki pdf-ben :)

  GT

Part 5-6

Hello mindenki! :)
Mint már megszoktátok kettesével rakom most is fel a részeket mivel elég rövidek és senkit nem akarok sanyargatni azzal, hogy egy hetet kelljen várjon egy új részre ami nagyon rövid :P
+ az 5. részben sok szaftos részlet van amiért előre is bocsánatot kérek azoktól akik felháborodtak, mert nem én írtam...

5.

 

Volt egy igazán csodálatos hétvégénk még szeptemberben.
Justine és Jean-Luc meghívtak minket egy eldugott kis faluba, Párizstól nem messze. Közösen kivettünk egy csepp kis házat, és ott töltöttük az egész hétvégét. Igazi csend, béke, nyugalom. Az előző napok-hetek zűrzavara után mennyország volt.
Az időjárás nem volt ugyan tökéletes, de a környék, a táj, és főképp a hangulat mindenért kárpótolt minket.
Rengeteget sétáltunk négyesben, sokat beszélgettünk, ismerkedtünk, főleg Jean-Luc-kel. Justine-ról is megtudtunk egy csomó új infót, és könnyfakasztó röhögések között meséltünk magunkról.
Cortez pedig…
Cortez úgy viselkedett végig, mintha csak nászúton lettünk volna.☺
Ágyba kaptam a reggelit: tejeskávét, croissant-t, almát. Szinte nem mozdult mellőlem, fogta a kezem, ölelt, simogatta a hajamat. Az a két éjszaka pedig…
És itt most egy vallomással tartozom:
Nekem akkor volt először orgazmusom. Eddig is nagyon jó volt szeretkezni vele, de az igazi ”robbanást” nem éltem át, bár mindig izgalmas, élvezetes volt a szex.
Azon a hétvégén valami meglepő, számomra még ismeretlen dolog történt: megtapasztaltam az orális szexet. Amikor első este ágyba bújtunk, és elkezdtünk csókolózni, ölelkezni, minden az általam jól ismert módon történt. Simogattuk egymást, szenvedélyesen csókolóztunk, majd hirtelen fölém hajolt, és elsimította a hajamat az arcomból.
- Szeretnék valamit kipróbálni, ugye megengeded? - suttogta a fülembe.
Kérdőn néztem rá, először nem is értettem a dolgot. Bólintottam egy aprót. Cortez elkezdte végigcsókolni a testemet, amit mindig imádtam, most azonban a csípőmnél megállt, és kérdőn nézett fel rám. Nekem abban a pillanatban esett le, hogy mire gondolt. Úristen!!! Rákvörös volt a fejem, annyira zavarban voltam. Ne, nem akarom! Vagy de, mégis!
És akkor… akkor elkezdett a nyelvével simogatni. Hát, az az érzés leírhatatlan! Úgy éreztem, mintha a pici szoba falai rám dőlnének. Egyre fokozódott, egyre gyűlt bennem a jó, majd hirtelen egész testemben remegni kezdtem, a torkomból összefüggéstelen hangok törtek elő, és halkan szűköltem az érzéstől, ami elárasztott. Cortez lassan simogatott, csitított, majd újra a fülembe suttogott:
- Istenem, annyira szeretlek… jó volt?
Én képtelen voltam megszólalni, csak rámosolyogtam, és lehunytam a szemem egy pillanatra.
Folyamatosan simogatott, csókolóztunk, én is simogattam őt, azután lassan, mélyen belém hatolt. Elkezdett mozogni bennem, és én azt hittem elájulok: annyira ki volt hegyezve minden idegvégződésem, hogy milliószor jobb érzés volt a szeretkezés.

Másnap sokat gondolkodtam: erősen foglalkoztatott a dolog. Olyan jó lenne, ha én is nyújthatnék számára valami mást, valami újat! Annyira szeretnék neki még több örömet szerezni, de én képtelen vagyok rá! Én nem tudom megtenni! Ügyetlen vagyok, béna, ráadásul, ha csak rágondolok, szétég a fejem.

 Hirtelen kitisztultak a gondolataim: előtte szégyellem magam, tőle tartok; attól, hogy ő mit fog szólni, ha ügyetlenkedek? Renáta, te nem vagy normális, gondoltam magamban. Hiszen nála figyelmesebb, önzetlenebb fiúval nemigen találkoztam. Aki ráadásul ismeri minden rezdülésemet, hát tőle félek, hogy ki fog nevetni?
Este megvártam, míg lezuhanyozik, ágyba bújik, és csak azután mentem ki a fürdőszobába. Amikor visszamentem, csak egy bugyi, és a régi Ramones (☺) pólója volt rajtam. Cortez az ágyban ült, és a telefonját nyomkodta. Megálltam az ajtóban, és megvártam, hogy rám nézzen. Felnézett, összeakadt a tekintetünk, mire letette a telefont, én pedig lassan elindultam felé, folyamatosan a szemébe nézve. (na jó, csak két lépés volt ☺) Lehajoltam hozzá, megcsókoltam, ő pedig lerántott maga mellé az ágyra, és úgy csókolt tovább.
- Mi van veled? - kérdezte halkan.
- Semmi, csak szeretnélek még jobban szeretni. - súgtam a fülébe forró lélegzettel.
Rekedten mormogott valamit, majd folytattuk egymás dédelgetését. Elkezdtem végigcsókolni a testét, felülről lefelé, majd visszafelé megálltam félúton. Vérvörös fejjel, óvatosan felnéztem rá. Hatalmasra tágult szemekkel nézett, zihálva vette a levegőt. És belőlem elszállt minden félelem, minden rossz érzés. Egyszerűen csak szeretni akartam, minden lehetséges módon. A kezembe fogtam, és óvatosan a számhoz érintettem. Azután a nyelvemmel körbesimítottam. És újra, és megint, majd finoman szopogatni kezdtem. Cortez szinte hörögve kapkodott levegő után, én pedig ettől a hangtól még bátrabb lettem. Hirtelen a két csuklómat megmarkolva felhúzott magához, és újra csókolni kezdett, majd fölém kerekedett, és belém hatolt. Annyira felizgatott az ő izgalma, hogy én is alig kaptam levegőt. Azt a hangot, ami kijött a torkán, még sose hallottam, de még jobban felszította bennem a lángot. Cortez rám borulva lihegett, én pedig óvatosan cirógattam a hátát. Néhány perc múlva pedig… hát, nem ismételném el az előző napi történéseket. Mennyei volt.
Azon az éjszakán nem sokat aludtunk. Furcsa módon nem álmosodtunk el rögtön, inkább beszélgetős hangulat lepett meg minket. Hajnalig beszélgettünk mindenféléről, anélkül hogy zavarba jöttem volna. És ez nagyon nagy szó!

6.

 

 Cortez az egyik légitársaságos kiruccanás (na, jó, tanulmányi kirándulás) után egy csomó fényképet mutatott a telefonjában. Úúúú…
Ennyi gyönyörű lányt, nőt én még nem láttam egy helyen. Ráadásul Cortezen kívül egy férfi van még, és ennyi. (tizennégyen vannak összesen)
A rossz érzéseim rögtön felerősödtek. Aztán újra végignézve a képeket feltűnt, hogy egy szőke, rövid hajú, eszméletlenül divatos, csinos nő több képen is elég kétértelműen néz a kamerába! :(
Biztos vagyok benne, hogy Cortez ezt észre sem veszi, de mi nők ezt jobban látjuk, érezzük. És nekem megint görcsbe rándult a gyomrom. Csak sajnos nem valami kellemes érzéstől. :(

Próbáltam visszafogni magamban az elhatalmasodó pánikot, rossz érzéseket, de nem igazán sikerült.
Néhány héttel később nekik is volt egy összejövetelük.
Tulajdonképpen Cortez nem vágyott részt venni rajta különösebben, de persze azért elment. Mégiscsak fontosak valamennyire az ilyen „bulik”.
Az az estém leírhatatlan. Totál megsemmisülve ültem a sötét szobában egyedül, és mindenféle negatív gondolat keringett a fejemben. Mit csinálhatnak? Isznak? A lányok „kényeztetik” a két fiút? A fiúk élvezik, hogy ők vannak a középpontban? Ilyen, és ehhez hasonló remek gondolatok futkároztak a fejemben.
Amikor hazaért, én már teljesen kész voltam. A legsötétebb elméletek születtek meg a fejemben. Ráadásul még csak nem is Cortez irányából, hanem abszolút bizalmatlansággal a csoporttársait céloztam meg. Na, bennük egyáltalán nem bíztam meg. Túl sok negatív tapasztalat ért a gimi alatt, Edinát és Vikit mai napig nem tudtam kitörölni a fejemből. Biztos voltam benne, hogy legalább egy nőnek határozott elképzelései, tervei vannak Cortezzel (leginkább a rövid, szőke hajúra gyanakodtam).
Halál fáradtan érkezett haza. Láttam a szemén, hogy ez az este sok volt neki. Ő nem szeret udvariasságból jópofizni, a hangulat kedvéért „jó fej” lenni. Az igazi barátaival oldott és vidám, de egyébként terhes számára a dolog.
Megállt előttem, és felhúzott a fotelból. Szorosan átölelt, és sokáig álltunk így, némán.
- Milyen volt? - kérdeztem halkan.
- Nincs még vége, de én már nem bírtam tovább, - felelte - csak a szokásos, tudod, hogy megy ez. Bocs, de muszáj lefeküdnöm, mert eldőlök.
- Persze, pihenj csak - mondtam neki.
Miután lefeküdtünk aludni, szorosan hozzábújtam, és finoman cirógattam a hátát. Nem volt semmilyen „hátsó” szándékom, inkább csak így próbáltam megnyugtatni, lecsillapítani. Ritkán látom őt feszültnek, nagyon kiakadhatott ettől az estétől.
Ő elaludt, én pedig még sokáig néztem magam elé a sötétben, és próbáltam lecsillapítani a bennem dühöngő gondolatokat. Nagyon későn aludtam el, reggel alig bírtam felébredni.
Cortez mosolyogva nézett rám, amikor kitámolyogtam a konyhába.
- Jó reggelt! - mondta - hogy aludtál?
- Ááá, nem túl jól - feleltem a szememet dörzsölve, - sokáig ébren voltam még.

Cortez mélyen a szemembe nézett.
- Mi baj van? Ugye nem a szokásos?
Lehajtott fejjel hümmögtem, mire felállt a székről, odaállt mellém, és átkarolt.
- Hányszor kell még elmondanom, hogy csak te vagy, senki más nem érdekel? - kérdezte.
Halványan elmosolyodtam, és megcsókoltam.
- Oké, minden rendben - feleltem - megyek zuhanyozni.
Nagyjából sikerült összeszednem magam, mire végeztem. Nagyjából. Cortez összehúzott szemmel figyelt, majd megrázta a fejét.
Többet nem beszéltünk róla.

GT

Part 3-4

Sziasztok! :)
Mivel a részek rövidek kettesével rakom fel :)
Látom sokaknak tetszik ez a sorozat ezért természetesen folytatom :D
Azt kérdeztétek, hogy mikor lesz új rész. Erre az a válaszom, hogy minden héten minimum egy rész lesz, de nem tudom pontosan megmondani, hogy pl. minden pénteken lesz új rész, mert még nincs saját számítógépem csak tabletem és azon nem tudom jól megírni a bejegyzéseket ezért csak akkor tudom amikor ideengednek :P , de attól még minden héten lesz rész úgy, hogy nincs baj :)
De nem is húzom az időt...

3.

Még nem is írtam a többiekről.
Anyuék még mindig nagyon nehezen viselik a hiányomat. Naponta beszélünk, de persze ez nem pótolja a jelenlétemet az életükben. Apuval néha együtt pótvacsorázunk, bár nekem már nincs rá szükségem. Ez nagyon mókás szokott lenni: mindenki keres magának valamit enni, majd leülünk a gép elé, és beszélgetés közben megesszük. Annak idején Zsolti csúfolta ezzel Kingát és Telivért ☺, de mi valósítottuk meg Apuval. ☺
Anyu érzi rajtam, hogy valami nem teljes, néha próbál finoman érdeklődni, de telefonon vele sem megy a bizalmas beszélgetés. Alig várom, hogy karácsony legyen, és hazamehessek!
Virág, Ricsi, és a két rocker remekül kijönnek egymással. Ha Skype-on beszélünk, mindenki beugrál egy kicsit a képbe, és egymás szavába vágva magyaráznak. Virág teljesen elvont művészlélekké kezd válni, de hát őt így szeretjük. Eszméletlen fotókat küldenek, jókat röhögünk rajtuk. ☺
Ricsi egy benzinkúton dolgozik, azt állítja, neki ez így tökéletesen megfelel. Mellette továbbra is gitározik, bár csak egyedül, saját kedvére. Azért a „valamilyen ész leszek” még mindig leginkább zenészt jelent számára. Hát, nem tudom. Nem túl késő? Egyébként érdekes módon Ricsi nem hozta még soha szóba, hogy mi van kettőnk közt Cortezzel, pedig tuti beszéltek róla, és mindig is ő volt a „kém”. ☺
Peti megismerkedett egy lánnyal, aki nem emós. Nagyon szerelmes, kíváncsi vagyok, hogyan alakulnak köztük a dolgok?!☺
Kinga.
Kingáról alig tudok valamit. Ha felhívtam, a saját stílusában gyorsan, röviden elintézett, mondhatnám lerázott, én pedig nem erőltettem a dolgot. Egyre ritkábban hívom fel, pedig nagyon vágyom arra, hogy mindent elmondhassak neki. Ő az egyetlen ember az életemben, aki pillanatok alatt helyre tud tenni, aki ráadásul élvezettel teszi ezt, de ehhez úgy tűnik, neki is kell a személyes találkozás. Dave-vel együtt vannak, de nem sok részletet tudok róluk. Ha beszélünk, mindenki elhadarja a „Kösz, jól vagyunk, minden rendben” dumát, és nagyjából ennyi. Pedig képtelenség, hogy pont Kinga ne érezné meg rajtam, hogy problémáim vannak. Valami vele sem oké szerintem. :(
A többiekkel Facebook-on szoktam néhány szót váltani, és tulajdonképpen ennyi.
Mindenkit leköt az új élete, az új ismerősök, barátok. :(

4.

 

 

A második hét végén a csoporttársaim közös bulit szerveztek, hogy jobban megismerhessük egymást.

Sokan vagyunk, és így legalább valamelyest összeismerkedhettünk.
Cortez komoly arccal nézett rám, amikor bejelentettem a programomat.
- Hova fogtok menni? - kérdezte.
- Az egyetemtől nem messze van egy igazi, hangulatos vendéglő, ott leszünk. - feleltem.
- Meddig fog tartani? - érdeklődött.
- Nem tudom, - feleltem - de ne aggódj, nem fogok egyedül hazajönni az éjszakában, valaki biztosan elkísér majd.
Furcsán nézett rám, de nem szólt rá semmit. Sokáig. Azután megsimította a hajamat, megölelt, és a fülembe súgta:
- Vigyázz magadra, kérlek!
- Oké, persze. - néztem rá értetlenül. Mi baja van? Nem értem.
Hajnal háromkor értem haza. Két csoporttársam kísért el, ők is arrafelé laknak, mint én. Felnéztem az ablakunkra, és halvány fényeket láttam villogni. Mi van? Cortez még nem alszik? Hiszen holnap korán kell kelnie, hiába van hétvége, elutaznak két napra valami tanulmányi kirándulásra.
Beléptem a szobába. Cortez szótlanul nézett rám.
- Minden rendben volt, jól éreztem magam, a többiek nagyon jó fejek, hazakísértek - kezdtem mesélni, de Cortez csak megrázta a fejét, és kissé gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Örülök, hogy jól érezted magad - mondta - feküdjünk le, késő van!
Egy gyors zuhanyozás után odabújtam hozzá. Szorosan átölelt, de hiába nyújtottam csókra a számat, csak megpuszilt.
- Aludjunk, fáradt vagyok - mondta.
Én megsemmisülten feküdtem mellette. Mi van? Még soha nem utasított el!
Reggel alig bírtam kinyitni a szememet, de természetesen én is felkeltem vele együtt, a fejemet csóválva néztem, ahogy megissza a kóláját, majd hozzásimultam.
- Már most hiányzol, siess haza! - suttogtam.
Mélyen a szemembe nézett, aztán megcsókolt, és elment. És én kezdtem megint rosszul érezni magamat.
Egész hétvégén egyedül voltam, mert Justine és Jean-Luc hazamentek a szüleikhez. Végig Cortez programját próbáltam elképzelni: mennyire érdekes, izgalmas lehet. Biztosan páros feladatokat is kapnak, ilyenekről már sokszor mesélt. Mennyire összekovácsolhatja őket egy-egy ilyen feladat! Valahogy nem volt jó érzés ez a gondolat. Ahogy telt a hétvége, úgy változtak az érzéseim: voltam rémült, féltékeny, büszke.
Türelmetlenül vártam, hogy hazaérjen.

 Ahogy belépett az ajtón, lefagytam. Annyira vártam már, és amikor megérkezett, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal (ismerős szituáció :( ). Kicsit felhúzta a szemöldökét, úgy nézett rám, majd köszönt, és elkezdett kipakolni a táskájából.
- Nagyon vártalak már. - suttogtam.
Hitetlenül elmosolyodott, majd odalépett hozzám, és magához szorított.
- Alig vártam, hogy hazaérjek, - suttogta a fülembe - hiányoztál.
- Te is nekem, - feleltem - nagyon szeretlek.
Megint elmosolyodott, aztán megcsókolt, egyre hevesebben, egyre szenvedélyesebben, és elvesztünk egymásban.☺☺☺

  GT

Éééés itt is van! :D

SZJG "folytatás"

Part 1-2

Sziasztok! :)
Látom nem vagyok egyedül a Szent Johanna Gimi kedvelőknél, ezért elhoztam a SZJG "folytatását" más néven a Párizsban-t.
Amint már mondtam ezt nem Leiner Laura írta, félreértés ne essen és nem is én, hanem egy ismeretlen (eddig ismeretlen) nő.
A Párizsban részekből áll, ami nagyon hasonlít a Szent Johanna Gimi stílusára(nem Laura stílusára gondolok...majd ha olvassátok rá fogtok jönni :) ). Sőt!

De nem is tépem tovább a számat...jöjjön a Párizsban 1-2. része :)

 

 1

"Szeretném az elején tisztázni: nem Leiner Laura stílusában kívánom írni ezt a fanfiction-t, de nyilván hatással van rám a stílusa, így biztosan vannak/lesznek hasonlóságok.
Leginkább stilisztikával kapcsolatos véleményeket várok tőletek, nem pedig olyat, amiben pl. a szereplők karakterét kritizáljátok. Én ilyennek látom/képzelem őket, ez teljesen egyéni dolog. Persze semmilyen véleményen nem sértődöm meg, csak inkább az első variáció érdekel. ☺
Valószínűleg többször bele fogok javítani, átírom majd itt-ott.
Remélem, jól fogtok szórakozni! Én élvezettel írom. ☺ "

by: a titokzatos szerző nyilatkozása

PÁRIZSBAN

1.

Hűűű, de régen írtam már!

Ez nem is igazi napló, annak az írását már hónapokkal ezelőtt befejeztem. Nincs már időm ilyenekre, de most igazán úgy érzem, szükségem van rá! Nem is fogok naponta leírni mindent, inkább, csak ha szükségét érzem, hogy „kibeszéljem” magamból a dolgokat, akkor veszem elő.

Az elmúlt hónapok zavarosak, elképesztően izgalmasak és mozgalmasak voltak. Az első napok, hetek ismerkedéssel, városnézéssel, térképböngészéssel, stb. teltek. Tulajdonképpen nagyon izgalmas időszakon vagyunk túl, de sajnos nem csak pozitív értelemben!

Néhány nap után valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés uralkodott el rajtam. Valami elromlott bennem. Valami Cortezzel kapcsolatban. Furcsa, hogy együtt alszunk, ébredünk, eszünk, és még sorolhatnám. Nagyon szeretem, de valami rossz érzés van bennem. Imádok, mindig is imádtam vele lenni, most meg valahogy zavar ez az együttélés. Korábban azt hittem, ez minden vágyam, álmom, most pedig zavarosak az érzéseim. Szeretem őt, az érzelmeim nem változtak, mégis… Valami nem stimmel.

Eleinte sikerült valamennyire megnyugtatnom magam, hogy ez csak átmeneti zűrzavar bennem, és idővel minden a helyére kerül majd, de most már majdnem 3 hónap telt el, és én továbbra is „kínlódok”.

Cortez érzi rajtam, hogy valami bajom van, próbálta kisimogatni belőlem, de képtelen vagyok kimondani, hiszen magam sem tudom, pontosan mi a gond.

Amikor elkezdődött az egyetem, kicsit fellélegeztem. Minden új és izgalmas volt, annyi élmény, információ… Akkoriban még valamennyire sikerült összeszednem magam, de mióta minden remekül megy a maga útján - az egyetem, a tanulás, az együttlakás Justine-ékkel - egyszerűen nem érzem jól magam a bőrömben. Vagyis sokszor nem.

Cortez tanfolyama hamarosan véget ér, nemsokára „hivatalosan” is dolgozni fog. Már megkapta az egyenruháját! Hááát, valami eszméletlenül jól áll neki. A lepkéim fele biztosan kimúlt a látványtól!
 Ha belegondolok, hogy gyönyörű, csinos stewardessekkel fog utazni, akiknek nyilvánvalóan elakad majd a lélegzetük tőle, görcsbe rándul a gyomrom. És az utasokra már gondolni sem merek!
El kell mondanom, hogy Cortez egyszerűen tökéletes. Otthon is az volt, hamar kiderült, milyen ember is valójában, de amióta Párizsban vagyunk, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Maximálisan figyel rám, mindenben (szó szerint mindenben) segít, remekül kijön Justine-ékkel, stb..
Heteken át figyelt, éreztem, hogy szemmel tart, látszott rajta, hogy érzi, tudja: valami bajom van. Miután nem sikerült kicsalogatnia belőlem a problémámat, elhallgatott, és nem hozta szóba többé. Ő nem az a fajta, aki könyörög. Én pedig azóta is „szenvedek”.
Amióta elkezdődött az egyetem, rajta is érezni lehet valamiféle zaklatottságot. Semmi extra, de mintha valami láthatatlan kötél kifeszült volna benne, és folyamatosan feszítené belülről.
Anyuékkal és a nagyszüleivel naponta beszélünk Skype-on. Virágékkal, Kingáékkal ritkábban, de azért folyamatos a kapcsolat. Mindannyian nagyon hiányoznak! Karácsonykor hazautazunk, végre személyesen is beszélgethetek velük!
Juj, gyorsan befejezem, hazajött Cortez. Nem akarom, hogy tudja, naplót írok. Nem mintha titok lenne, csak…

2.

Szükségem van valakire, „aki” meghallgat. Nos, nekem ez a napló az. Jó lenne Kingával beszélni, de valahogy még neki sem merem mondani ezeket a dolgokat. Legalábbis így, messziről.
Szóval a párizsi közös életünk valahol kisiklott. Mármint bennem. Csak tudnám, miért, miért, miért? :(
Amikor Cortez tanfolyama elkezdődött, hirtelen megint egyedül maradtam a félelmeimmel, a gondolataimmal, az érzéseimmel. És akkor kezdődött ez az egész.
Nagyon jól emlékszem az első napra, amikor hazajött az oktatásról.
Izgatottan, kíváncsian vártam már. Ahogy belépett az ajtón, rögtön a nyakába borultam.
- Milyen volt? - kérdeztem.
- Hát, azt hiszem ez lesz az, erre vágytam! - felelte, és megcsókolt.
- Szuper. - válaszoltam, és még szorosabban hozzábújtam.
- Gyere, ennek örömére elviszlek vacsorázni… mondjuk, mit szólnál egy hamburgerhez? Vagy többhöz? - kacsintott rám nevetve.
- Kieszlek a pénzedből. - nevettem el magam én is.
Az este jól alakult, sokat nevettünk, Cortez pedig mesélt a tanfolyamról. Arról, hogy kik tanítják, kik a társai. És róluk túl sokat, túl élénken mesélt. Leginkább önmagához képest. Vagyis én úgy érzékeltem. Csupa nő jár a tanfolyamra, csupa szép, csinos, dekoratív nő. És nekem bekattant valami, amit én magam sem tudtam megfogalmazni, de ami végképp eltörölte a jókedvemet. Cortez érzékelte a hangulatváltozásomat, és rögtön reagált rá.
- Már megint milyen összeesküvés-elmélet született meg a fejedben? - kérdezte mosolyogva, mélyen a szemembe nézve.
Én csak beharaptam a számat, és megráztam a fejemet.
- Semmi. Tényleg. - feleltem.
- Azt hittem, ezen már túl vagyunk. - sóhajtotta, és beletúrt a hajába. Tudod, hogy nekem csak te vagy, senki más. Még gondolatban sincs más.
- Hagyjuk, tényleg semmi bajom. - válaszoltam.
Szótlanul sétáltunk hazafelé. Cortez szorosan átkarolt, néha megpuszilt, de nem szólt semmit.
Hazaérve aztán semmi sem a terveim szerint alakult. Egy igazi romantikus estét képzeltem el, hogy megünnepeljük ezt a napot, hogy Cortez igazán örülhessen. Csak éppen már nem volt kedvem semmihez. Gyorsan lezuhanyoztam, és mire ő is végzett, én már nyakig betakarózva feküdtem az ágyban. Cortez is befeküdt az ágyba, és a könyökére támaszkodva szótlanul nézett egy ideig. Én némán figyeltem.
- Jó éjszakát! - sóhajtotta, majd lefeküdt.
- Jó éjt! - feleltem, és úgy éreztem mintha valaki a markába szorítaná a szívem.
És akkor valahol mélyen elromlott bennem valami. Azóta sem tudok tisztába jönni magammal. Voltaképpen bízom benne, és TUDOM, ÉRZEM, hogy nincs félnivalóm, mégsem tudok parancsolni ennek a megfoghatatlan, rossz érzésnek.
Másnap úgy tettem, mintha semmi sem történt volna, próbáltam elhitetni vele, hogy minden oké, csak pillanatnyi rosszkedvről volt szó. Persze nem hitt nekem, láttam rajta.
Amikor nekem is elkezdődött az egyetem, egy leheletnyit tovább romlott köztünk a helyzet. Nem kézzelfogható a dolog, inkább valamilyen láthatatlan pókhálóként borul ránk.
A mindennapok összességében jól telnek, a felszín sima, nincsenek vad hullámok, mégis, mintha mindketten ugrásra készen várnánk valamire.

Ha tetszett akkor írjatok comment-ben egy "IGEN"-t és kirakom a többit is, csak kapjam meg :P

 

GT

Képzeljétek el! :D

Hello mindenki! :)

Főbb híreink :D 

El se tudjátok hinni, hogy milyen boldog voltam amikor megláttam, hogy már a 10000-et is meghaladta a blog nézettsége :3


Sokat gondolkodtam, hogy ha meghaladja akkor csinálok egy élő adást ahol majd beszélgethetünk illetve kérdezhettek, de sajnos azt még nem tudom elintézni, ha a számítógép előtt csak 1-2 órát tudok lenni :/ ,de ez idővel rendeződik és akkor ha ti is akartok akkor lesz :)

+

Arra is gondoltam, hogy mivel sokan a könyveket szeretitek és abból is Leiner Laura könyveit, ezért utána néztem egy bizonyos "legendás" SZJG folytatásnak :)

Sok veszekedés volt, hogy miért nem folytatja Laura az SZJG-t és sokan mondták, hogy ez hülyeség, mert ha folytatná azzal elrontaná az egészet, stb., stb.... 

Olvastam a comment-eket és megakadt egyen, ahol egy lány azt írta (nem szó szerint), hogy már van folytatása pdf-ben, bár nem Laura írta, de nagyon jó :) 

Információ a "folytatásról": egy kb. Laurával egyidős nő írta és az a címe, hogy "Párizsban"... találó :)) (bocsi, de csak ennyit tudok róla, ez egy igazán rejtélyes dolog :D ) 

Fél évbe telt, hogy megkapjam, de most megkaptam és ha titeket is érdekel akkor kirakom a blogra, hogy ti is eltudjátok olvasni :)

Ha lenne rá igény, akkor írjátok comment-ben, hogy "IGEN" és akkor kirakom :)

GT