Mint már megszoktátok kettesével rakom most is fel a részeket mivel elég rövidek és senkit nem akarok sanyargatni azzal, hogy egy hetet kelljen várjon egy új részre ami nagyon rövid :P
+ az 5. részben sok szaftos részlet van amiért előre is bocsánatot kérek azoktól akik felháborodtak, mert nem én írtam...
5.
Volt egy igazán csodálatos hétvégénk még szeptemberben.
Justine és Jean-Luc meghívtak minket egy eldugott kis faluba, Párizstól nem messze. Közösen kivettünk egy csepp kis házat, és ott töltöttük az egész hétvégét. Igazi csend, béke, nyugalom. Az előző napok-hetek zűrzavara után mennyország volt.
Az időjárás nem volt ugyan tökéletes, de a környék, a táj, és főképp a hangulat mindenért kárpótolt minket.
Rengeteget sétáltunk négyesben, sokat beszélgettünk, ismerkedtünk, főleg Jean-Luc-kel. Justine-ról is megtudtunk egy csomó új infót, és könnyfakasztó röhögések között meséltünk magunkról.
Cortez pedig…
Cortez úgy viselkedett végig, mintha csak nászúton lettünk volna.☺
Ágyba kaptam a reggelit: tejeskávét, croissant-t, almát. Szinte nem mozdult mellőlem, fogta a kezem, ölelt, simogatta a hajamat. Az a két éjszaka pedig…
És itt most egy vallomással tartozom:
Nekem akkor volt először orgazmusom. Eddig is nagyon jó volt szeretkezni vele, de az igazi ”robbanást” nem éltem át, bár mindig izgalmas, élvezetes volt a szex.
Azon a hétvégén valami meglepő, számomra még ismeretlen dolog történt: megtapasztaltam az orális szexet. Amikor első este ágyba bújtunk, és elkezdtünk csókolózni, ölelkezni, minden az általam jól ismert módon történt. Simogattuk egymást, szenvedélyesen csókolóztunk, majd hirtelen fölém hajolt, és elsimította a hajamat az arcomból.
- Szeretnék valamit kipróbálni, ugye megengeded? - suttogta a fülembe.
Kérdőn néztem rá, először nem is értettem a dolgot. Bólintottam egy aprót. Cortez elkezdte végigcsókolni a testemet, amit mindig imádtam, most azonban a csípőmnél megállt, és kérdőn nézett fel rám. Nekem abban a pillanatban esett le, hogy mire gondolt. Úristen!!! Rákvörös volt a fejem, annyira zavarban voltam. Ne, nem akarom! Vagy de, mégis!
És akkor… akkor elkezdett a nyelvével simogatni. Hát, az az érzés leírhatatlan! Úgy éreztem, mintha a pici szoba falai rám dőlnének. Egyre fokozódott, egyre gyűlt bennem a jó, majd hirtelen egész testemben remegni kezdtem, a torkomból összefüggéstelen hangok törtek elő, és halkan szűköltem az érzéstől, ami elárasztott. Cortez lassan simogatott, csitított, majd újra a fülembe suttogott:
- Istenem, annyira szeretlek… jó volt?
Én képtelen voltam megszólalni, csak rámosolyogtam, és lehunytam a szemem egy pillanatra.
Folyamatosan simogatott, csókolóztunk, én is simogattam őt, azután lassan, mélyen belém hatolt. Elkezdett mozogni bennem, és én azt hittem elájulok: annyira ki volt hegyezve minden idegvégződésem, hogy milliószor jobb érzés volt a szeretkezés.
Justine és Jean-Luc meghívtak minket egy eldugott kis faluba, Párizstól nem messze. Közösen kivettünk egy csepp kis házat, és ott töltöttük az egész hétvégét. Igazi csend, béke, nyugalom. Az előző napok-hetek zűrzavara után mennyország volt.
Az időjárás nem volt ugyan tökéletes, de a környék, a táj, és főképp a hangulat mindenért kárpótolt minket.
Rengeteget sétáltunk négyesben, sokat beszélgettünk, ismerkedtünk, főleg Jean-Luc-kel. Justine-ról is megtudtunk egy csomó új infót, és könnyfakasztó röhögések között meséltünk magunkról.
Cortez pedig…
Cortez úgy viselkedett végig, mintha csak nászúton lettünk volna.☺
Ágyba kaptam a reggelit: tejeskávét, croissant-t, almát. Szinte nem mozdult mellőlem, fogta a kezem, ölelt, simogatta a hajamat. Az a két éjszaka pedig…
És itt most egy vallomással tartozom:
Nekem akkor volt először orgazmusom. Eddig is nagyon jó volt szeretkezni vele, de az igazi ”robbanást” nem éltem át, bár mindig izgalmas, élvezetes volt a szex.
Azon a hétvégén valami meglepő, számomra még ismeretlen dolog történt: megtapasztaltam az orális szexet. Amikor első este ágyba bújtunk, és elkezdtünk csókolózni, ölelkezni, minden az általam jól ismert módon történt. Simogattuk egymást, szenvedélyesen csókolóztunk, majd hirtelen fölém hajolt, és elsimította a hajamat az arcomból.
- Szeretnék valamit kipróbálni, ugye megengeded? - suttogta a fülembe.
Kérdőn néztem rá, először nem is értettem a dolgot. Bólintottam egy aprót. Cortez elkezdte végigcsókolni a testemet, amit mindig imádtam, most azonban a csípőmnél megállt, és kérdőn nézett fel rám. Nekem abban a pillanatban esett le, hogy mire gondolt. Úristen!!! Rákvörös volt a fejem, annyira zavarban voltam. Ne, nem akarom! Vagy de, mégis!
És akkor… akkor elkezdett a nyelvével simogatni. Hát, az az érzés leírhatatlan! Úgy éreztem, mintha a pici szoba falai rám dőlnének. Egyre fokozódott, egyre gyűlt bennem a jó, majd hirtelen egész testemben remegni kezdtem, a torkomból összefüggéstelen hangok törtek elő, és halkan szűköltem az érzéstől, ami elárasztott. Cortez lassan simogatott, csitított, majd újra a fülembe suttogott:
- Istenem, annyira szeretlek… jó volt?
Én képtelen voltam megszólalni, csak rámosolyogtam, és lehunytam a szemem egy pillanatra.
Folyamatosan simogatott, csókolóztunk, én is simogattam őt, azután lassan, mélyen belém hatolt. Elkezdett mozogni bennem, és én azt hittem elájulok: annyira ki volt hegyezve minden idegvégződésem, hogy milliószor jobb érzés volt a szeretkezés.
Másnap sokat gondolkodtam: erősen foglalkoztatott a dolog. Olyan jó lenne, ha én is nyújthatnék számára valami mást, valami újat! Annyira szeretnék neki még több örömet szerezni, de én képtelen vagyok rá! Én nem tudom megtenni! Ügyetlen vagyok, béna, ráadásul, ha csak rágondolok, szétég a fejem.
Hirtelen kitisztultak a gondolataim: előtte szégyellem magam, tőle tartok; attól, hogy ő mit fog szólni, ha ügyetlenkedek? Renáta, te nem vagy normális, gondoltam magamban. Hiszen nála figyelmesebb, önzetlenebb fiúval nemigen találkoztam. Aki ráadásul ismeri minden rezdülésemet, hát tőle félek, hogy ki fog nevetni?
Este megvártam, míg lezuhanyozik, ágyba bújik, és csak azután mentem ki a fürdőszobába. Amikor visszamentem, csak egy bugyi, és a régi Ramones (☺) pólója volt rajtam. Cortez az ágyban ült, és a telefonját nyomkodta. Megálltam az ajtóban, és megvártam, hogy rám nézzen. Felnézett, összeakadt a tekintetünk, mire letette a telefont, én pedig lassan elindultam felé, folyamatosan a szemébe nézve. (na jó, csak két lépés volt ☺) Lehajoltam hozzá, megcsókoltam, ő pedig lerántott maga mellé az ágyra, és úgy csókolt tovább.
- Mi van veled? - kérdezte halkan.
- Semmi, csak szeretnélek még jobban szeretni. - súgtam a fülébe forró lélegzettel.
Rekedten mormogott valamit, majd folytattuk egymás dédelgetését. Elkezdtem végigcsókolni a testét, felülről lefelé, majd visszafelé megálltam félúton. Vérvörös fejjel, óvatosan felnéztem rá. Hatalmasra tágult szemekkel nézett, zihálva vette a levegőt. És belőlem elszállt minden félelem, minden rossz érzés. Egyszerűen csak szeretni akartam, minden lehetséges módon. A kezembe fogtam, és óvatosan a számhoz érintettem. Azután a nyelvemmel körbesimítottam. És újra, és megint, majd finoman szopogatni kezdtem. Cortez szinte hörögve kapkodott levegő után, én pedig ettől a hangtól még bátrabb lettem. Hirtelen a két csuklómat megmarkolva felhúzott magához, és újra csókolni kezdett, majd fölém kerekedett, és belém hatolt. Annyira felizgatott az ő izgalma, hogy én is alig kaptam levegőt. Azt a hangot, ami kijött a torkán, még sose hallottam, de még jobban felszította bennem a lángot. Cortez rám borulva lihegett, én pedig óvatosan cirógattam a hátát. Néhány perc múlva pedig… hát, nem ismételném el az előző napi történéseket. Mennyei volt.
Azon az éjszakán nem sokat aludtunk. Furcsa módon nem álmosodtunk el rögtön, inkább beszélgetős hangulat lepett meg minket. Hajnalig beszélgettünk mindenféléről, anélkül hogy zavarba jöttem volna. És ez nagyon nagy szó!
Este megvártam, míg lezuhanyozik, ágyba bújik, és csak azután mentem ki a fürdőszobába. Amikor visszamentem, csak egy bugyi, és a régi Ramones (☺) pólója volt rajtam. Cortez az ágyban ült, és a telefonját nyomkodta. Megálltam az ajtóban, és megvártam, hogy rám nézzen. Felnézett, összeakadt a tekintetünk, mire letette a telefont, én pedig lassan elindultam felé, folyamatosan a szemébe nézve. (na jó, csak két lépés volt ☺) Lehajoltam hozzá, megcsókoltam, ő pedig lerántott maga mellé az ágyra, és úgy csókolt tovább.
- Mi van veled? - kérdezte halkan.
- Semmi, csak szeretnélek még jobban szeretni. - súgtam a fülébe forró lélegzettel.
Rekedten mormogott valamit, majd folytattuk egymás dédelgetését. Elkezdtem végigcsókolni a testét, felülről lefelé, majd visszafelé megálltam félúton. Vérvörös fejjel, óvatosan felnéztem rá. Hatalmasra tágult szemekkel nézett, zihálva vette a levegőt. És belőlem elszállt minden félelem, minden rossz érzés. Egyszerűen csak szeretni akartam, minden lehetséges módon. A kezembe fogtam, és óvatosan a számhoz érintettem. Azután a nyelvemmel körbesimítottam. És újra, és megint, majd finoman szopogatni kezdtem. Cortez szinte hörögve kapkodott levegő után, én pedig ettől a hangtól még bátrabb lettem. Hirtelen a két csuklómat megmarkolva felhúzott magához, és újra csókolni kezdett, majd fölém kerekedett, és belém hatolt. Annyira felizgatott az ő izgalma, hogy én is alig kaptam levegőt. Azt a hangot, ami kijött a torkán, még sose hallottam, de még jobban felszította bennem a lángot. Cortez rám borulva lihegett, én pedig óvatosan cirógattam a hátát. Néhány perc múlva pedig… hát, nem ismételném el az előző napi történéseket. Mennyei volt.
Azon az éjszakán nem sokat aludtunk. Furcsa módon nem álmosodtunk el rögtön, inkább beszélgetős hangulat lepett meg minket. Hajnalig beszélgettünk mindenféléről, anélkül hogy zavarba jöttem volna. És ez nagyon nagy szó!
6.
Cortez az egyik légitársaságos kiruccanás (na, jó, tanulmányi kirándulás) után egy csomó fényképet mutatott a telefonjában. Úúúú…
Ennyi gyönyörű lányt, nőt én még nem láttam egy helyen. Ráadásul Cortezen kívül egy férfi van még, és ennyi. (tizennégyen vannak összesen)
A rossz érzéseim rögtön felerősödtek. Aztán újra végignézve a képeket feltűnt, hogy egy szőke, rövid hajú, eszméletlenül divatos, csinos nő több képen is elég kétértelműen néz a kamerába! :(
Biztos vagyok benne, hogy Cortez ezt észre sem veszi, de mi nők ezt jobban látjuk, érezzük. És nekem megint görcsbe rándult a gyomrom. Csak sajnos nem valami kellemes érzéstől. :(
Ennyi gyönyörű lányt, nőt én még nem láttam egy helyen. Ráadásul Cortezen kívül egy férfi van még, és ennyi. (tizennégyen vannak összesen)
A rossz érzéseim rögtön felerősödtek. Aztán újra végignézve a képeket feltűnt, hogy egy szőke, rövid hajú, eszméletlenül divatos, csinos nő több képen is elég kétértelműen néz a kamerába! :(
Biztos vagyok benne, hogy Cortez ezt észre sem veszi, de mi nők ezt jobban látjuk, érezzük. És nekem megint görcsbe rándult a gyomrom. Csak sajnos nem valami kellemes érzéstől. :(
Próbáltam visszafogni magamban az elhatalmasodó pánikot, rossz érzéseket, de nem igazán sikerült.
Néhány héttel később nekik is volt egy összejövetelük.
Tulajdonképpen Cortez nem vágyott részt venni rajta különösebben, de persze azért elment. Mégiscsak fontosak valamennyire az ilyen „bulik”.
Az az estém leírhatatlan. Totál megsemmisülve ültem a sötét szobában egyedül, és mindenféle negatív gondolat keringett a fejemben. Mit csinálhatnak? Isznak? A lányok „kényeztetik” a két fiút? A fiúk élvezik, hogy ők vannak a középpontban? Ilyen, és ehhez hasonló remek gondolatok futkároztak a fejemben.
Amikor hazaért, én már teljesen kész voltam. A legsötétebb elméletek születtek meg a fejemben. Ráadásul még csak nem is Cortez irányából, hanem abszolút bizalmatlansággal a csoporttársait céloztam meg. Na, bennük egyáltalán nem bíztam meg. Túl sok negatív tapasztalat ért a gimi alatt, Edinát és Vikit mai napig nem tudtam kitörölni a fejemből. Biztos voltam benne, hogy legalább egy nőnek határozott elképzelései, tervei vannak Cortezzel (leginkább a rövid, szőke hajúra gyanakodtam).
Halál fáradtan érkezett haza. Láttam a szemén, hogy ez az este sok volt neki. Ő nem szeret udvariasságból jópofizni, a hangulat kedvéért „jó fej” lenni. Az igazi barátaival oldott és vidám, de egyébként terhes számára a dolog.
Megállt előttem, és felhúzott a fotelból. Szorosan átölelt, és sokáig álltunk így, némán.
- Milyen volt? - kérdeztem halkan.
- Nincs még vége, de én már nem bírtam tovább, - felelte - csak a szokásos, tudod, hogy megy ez. Bocs, de muszáj lefeküdnöm, mert eldőlök.
- Persze, pihenj csak - mondtam neki.
Miután lefeküdtünk aludni, szorosan hozzábújtam, és finoman cirógattam a hátát. Nem volt semmilyen „hátsó” szándékom, inkább csak így próbáltam megnyugtatni, lecsillapítani. Ritkán látom őt feszültnek, nagyon kiakadhatott ettől az estétől.
Ő elaludt, én pedig még sokáig néztem magam elé a sötétben, és próbáltam lecsillapítani a bennem dühöngő gondolatokat. Nagyon későn aludtam el, reggel alig bírtam felébredni.
Cortez mosolyogva nézett rám, amikor kitámolyogtam a konyhába.
- Jó reggelt! - mondta - hogy aludtál?
- Ááá, nem túl jól - feleltem a szememet dörzsölve, - sokáig ébren voltam még.
Néhány héttel később nekik is volt egy összejövetelük.
Tulajdonképpen Cortez nem vágyott részt venni rajta különösebben, de persze azért elment. Mégiscsak fontosak valamennyire az ilyen „bulik”.
Az az estém leírhatatlan. Totál megsemmisülve ültem a sötét szobában egyedül, és mindenféle negatív gondolat keringett a fejemben. Mit csinálhatnak? Isznak? A lányok „kényeztetik” a két fiút? A fiúk élvezik, hogy ők vannak a középpontban? Ilyen, és ehhez hasonló remek gondolatok futkároztak a fejemben.
Amikor hazaért, én már teljesen kész voltam. A legsötétebb elméletek születtek meg a fejemben. Ráadásul még csak nem is Cortez irányából, hanem abszolút bizalmatlansággal a csoporttársait céloztam meg. Na, bennük egyáltalán nem bíztam meg. Túl sok negatív tapasztalat ért a gimi alatt, Edinát és Vikit mai napig nem tudtam kitörölni a fejemből. Biztos voltam benne, hogy legalább egy nőnek határozott elképzelései, tervei vannak Cortezzel (leginkább a rövid, szőke hajúra gyanakodtam).
Halál fáradtan érkezett haza. Láttam a szemén, hogy ez az este sok volt neki. Ő nem szeret udvariasságból jópofizni, a hangulat kedvéért „jó fej” lenni. Az igazi barátaival oldott és vidám, de egyébként terhes számára a dolog.
Megállt előttem, és felhúzott a fotelból. Szorosan átölelt, és sokáig álltunk így, némán.
- Milyen volt? - kérdeztem halkan.
- Nincs még vége, de én már nem bírtam tovább, - felelte - csak a szokásos, tudod, hogy megy ez. Bocs, de muszáj lefeküdnöm, mert eldőlök.
- Persze, pihenj csak - mondtam neki.
Miután lefeküdtünk aludni, szorosan hozzábújtam, és finoman cirógattam a hátát. Nem volt semmilyen „hátsó” szándékom, inkább csak így próbáltam megnyugtatni, lecsillapítani. Ritkán látom őt feszültnek, nagyon kiakadhatott ettől az estétől.
Ő elaludt, én pedig még sokáig néztem magam elé a sötétben, és próbáltam lecsillapítani a bennem dühöngő gondolatokat. Nagyon későn aludtam el, reggel alig bírtam felébredni.
Cortez mosolyogva nézett rám, amikor kitámolyogtam a konyhába.
- Jó reggelt! - mondta - hogy aludtál?
- Ááá, nem túl jól - feleltem a szememet dörzsölve, - sokáig ébren voltam még.
Cortez mélyen a szemembe nézett.
- Mi baj van? Ugye nem a szokásos?
Lehajtott fejjel hümmögtem, mire felállt a székről, odaállt mellém, és átkarolt.
- Hányszor kell még elmondanom, hogy csak te vagy, senki más nem érdekel? - kérdezte.
Halványan elmosolyodtam, és megcsókoltam.
- Oké, minden rendben - feleltem - megyek zuhanyozni.
Nagyjából sikerült összeszednem magam, mire végeztem. Nagyjából. Cortez összehúzott szemmel figyelt, majd megrázta a fejét.
Többet nem beszéltünk róla.
- Mi baj van? Ugye nem a szokásos?
Lehajtott fejjel hümmögtem, mire felállt a székről, odaállt mellém, és átkarolt.
- Hányszor kell még elmondanom, hogy csak te vagy, senki más nem érdekel? - kérdezte.
Halványan elmosolyodtam, és megcsókoltam.
- Oké, minden rendben - feleltem - megyek zuhanyozni.
Nagyjából sikerült összeszednem magam, mire végeztem. Nagyjából. Cortez összehúzott szemmel figyelt, majd megrázta a fejét.
Többet nem beszéltünk róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése