Hello mindenki! :)
Mint minden héten, most is raktam fel új részeket...a megszokott kettőt :)
7.
Bár látszólag minden rendben volt köztünk, egy idő után azt vettem észre, hogy Cortez egyre kevesebbet mesél a tanfolyamról, a többiekről. Ez szöget ütött a fejembe. És figyelni kezdtem… :(
Ha kérdeztem róla, néhány semmitmondó választ kaptam, semmi érdekeset, semmi részletet nem osztott meg velem, de nem lehetett nem észrevenni, hogy nagyon élvezi a tanfolyamot, hogy jól érzi magát. Én pedig egyre jobban magamba fordultam, és gyártottam az összeesküvés-elméleteimet. Néha, ha igazán tárgyilagos tudtam maradni, be kellett ismernem magamnak, hogy semmi okom a gyanakvásra, de ez egyre kevésbé sikerült. Rágtam magam, bár ezt nagyjából sikerült eltitkolnom (?) előle.
Cortez ugyanolyan figyelmes, kedves volt velem, mint előtte bármikor.
Aztán észrevettem, hogy ő is rágja magát valami miatt, és ettől rettenetesen megijedtem. Annyira nem jellemző rá, hogy kiboruljon valamin, hogy látszódjon rajta, ha baja van, hogy bepánikoltam. Hirtelen biztosra vettem, hogy valami nőről van szó. Az én fejemben a legrosszabb dolog, ami vele kapcsolatban történhet, az valamiféle „nőügy”. Jó, belátom, ez igencsak önző és buta nézőpont, hiszen sajnos annyi minden rossz dolog történhet valakivel, de én csak erre tudtam gondolni. Persze egy szót sem szóltam a félelmeimről. Nem mertem.
Közben időnként észrevettem, hogy ő is figyel engem. Némán, alig észlelhetően, de figyelt. Mintha várna, mintha számítana valamire, ami csak idő kérdése, és bekövetkezik.
Titokban figyeltük egymást, néha elharaptunk egy-egy mondatot, és közben igyekeztünk úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. És a felszínen, a mindennapok rohanásában úgy is tűnt.
Hát, így teltek az elmúlt hetek, hónapok
8.
Úristen!!!
Jön Virág! Jön Ricsi! És jön Kinga! ☺El sem tudom hinni!
Virág hívott délután Skype-on, és vigyorogva beleordított a kamerába.
- Reni, megyünk Párizsba! Megyünk hozzátok!
Én hirtelen szóhoz sem jutottam, csak tátott szájjal bámultam a monitort.
- Nem is örülsz? - görbült le Virág szája.
- De, de, persze, csak el sem tudom hinni - válaszoltam, majd végre tényleg leesett, hogy mit mondott.
- Mesélj, mi történt, hogy csak így, ilyen váratlanul - kezdtem kérdezősködni, de Virág ugrándozva, tapsikolva csak ezt ismételgette:
- Megyünk Párizsba! Megyünk Párizsba!
Pár pillanat múlva Ricsi vigyorgó fejét láttam meg.
- Hé Ren! Jövő hétvégén utazunk. Két napig maradunk. Remélem lesz hol aludnunk! És nem akarok Kingával egy szobában lakni!
- Ööö… megoldjuk - feleltem, és ezerrel pörgött az agyam, hol is alhatnának.
- Kinek az ötlete volt? - kérdeztem közben Virágtól.
- Úú, hát, az úgy volt, hogy Kinga felhívott, és leordította a fejemet, hogy mit tudok rólatok, meg rólad külön, mert biztos benne, hogy már megint valami óriási problémád van, mert minden alkalommal oan semmilyenül beszéltél vele, és…
- Jó, jó, értem már - vágtam közbe, majd újra Ricsire néztem. Ő csak merőn nézett rám egy ideig a kamerán keresztül, azután behajolt a képernyőbe:
- Figyu Ren, majd hívunk, hogy pontosan mikor érkezünk. Kinga szervezi a dolgokat.
- Dave is jön? - kérdeztem.
- Ááá, nem - felelte - csak Kinga jön velünk. Na, húzunk. Szia.
- Sziaaa… - ordította Virág, mire nevetve én is visszakiabáltam - Nagyon várlak már benneteket, sziasztok!
Alig tudtam kivárni, hogy Cortez hazaérjen. Legszívesebben azonnal felhívtam volna, hogy elújságoljam neki a hírt, de annyira kíváncsi voltam az arcára, a reakciójára, hogy visszafogtam magam.
Amikor megérkezett, rögtön kiszúrta, hogy virul a fejem. Felhúzott szemöldökkel nézett rám, én pedig nem bírtam tovább magamban tartani.
- Jönnek Virágék! Virág, Ricsi, és Kinga - hadartam egy szuszra, és fülig ért a szám.
Cortez elmosolyodott, és én rájöttem, hogy ő már tudja. Kérdőn néztem rá.
- Ricsivel beszéltem telefonon - felelte a ki nem mondott kérdésemre.
- Hű, de hosszú lesz ez a másfél hét - léptem oda hozzá, és megöleltem.
Válaszul megcsókolt, majd azon kezdtünk el töprengeni, hogyan oldjuk meg az elszállásolásukat.
- Hát, mindenképpen beszélnünk kell Justine-nal és Jean-Luc-kal, aztán majd meglátjuk - összegeztük a lehetőségeket.
Vacsora közben észrevettem, hogy Cortez megint engem figyel, de ez most más volt. Mintha azt nézné, tényleg örülök-e, vagy valami ilyesmi.
Miután lefeküdtünk, Cortez felém fordult, megsimította a hajamat, és átölelt. Szorosan hozzábújtam, ő pedig csókolni kezdett.
- Örülök, hogy jönnek, jót fog tenni neked ez a találkozás - súgta a fülembe, majd tovább csókolt.☺☺☺
Mára ennyi :P
GT
